Hosszú volt az út, amíg az ötvenes évek tiltásából, a hatvanas évek tűrt időszakán át a jazz végre nálunk is elfoglalja méltó helyét, talán eljutott a támogatott műfajok közé. A könyvben megszólalnak azok is, akik ezt az utat szenvedéllyel építették, mint például Szakcsi Lakatos Béla is, akinek interjújából a fenti sorokat idéztem.
Tizenötödik születésnapját ünnepli a BEG. A jazz világában kevés együttes éli meg ezt a kort, ráadásul úgy, hogy a Balázs Elemér alapította együttes a kezdetektől fogva a zongora, bőgő, gitár, dob, ütős, és a két énekes felállásban játszik. Elemér és öccse, Balázs Józsi körül, rövid átmeneti idők után ezeken a posztokon háromszor teljesen kicserélődtek a zenészek, az évek során.
A riportokból mindhárom korszak meghatározó szereplőit megismerhetjük, akik zenészként, vagy valami más módon kapcsolódtak az együttes életéhez. Ezekben a leírt beszélgetésekben a nyilvános „BEGügyek” mellett, a jazz hazai kibontakozásának történetét is megismerhetjük.