Fő támogató a MOLBalázs Elemér az 1980-as évek közepe óta megszámlálhatatlanul sokféle formációban játszott, így a bőség zavarával küzdött, amikor összeállította a születésnapi koncert műsorát. „Múltam, jelenem, s talán egy kicsit a jövőm is megjelenik a programban. Boldog vagyok, hogy szinte mindenki ott lesz, aki végigkísérte ezeket az évtizedeket. Egy ilyen születésnapi koncert nem lehet más, csak színes, eklektikus” – mondja.
A sok-sok zenekar közül meghatározó jelentőségű a róla elnevezett Balázs Elemér Group, amely több mint másfél évtizede nagy sikerrel működik – igaz, ez idő alatt jó néhány tagcsere is történt. Legutóbbi lemezük (BEG 15 – Örök szerelem) két éve jelent meg, s még idén szeretnék felvenni a következőt, miközben Erdélybe, Csehországba és Szlovákiába, valamint Finnországba készülnek koncertezni. „Nagyon szeretek fiatalokkal zenélni, mert nemcsak ők tanulnak tőlem, hanem én is inspirációt merítek belőlük. A bőgős Pecek Lakatos Krisztián, a gitáros Komjáti Áron vagy a két énekes, Kiss Flóra és Szakonyi Milán olyan ragyogó tehetségek, akik ösztönöznek engem, nem hagynak elkényelmesedni” – mondja. A zenekarban a biztos pont Elemér öccse, a zongorista Balázs József, akivel a nagy korkülönbség ellenére hasonló a zenei ízlésük, gondokodásuk, s félszavakból is értik egymást. „Zeneszerzőként, hangszerelőként Józsinak már olyan jelentős életműve van, hogy nélküle a Balázs Elemér Group sohasem juthatott volna el idáig” – véli.
Bár Balázs Elemér még csak ötvenéves és rengeteg terv foglalkoztatja, összegzésre is kértük, hiszen több mint három évtizede megszakítás nélkül színpadon van; aktív muzsikusként élte át a rendszerváltást és az azóta eltelt bő negyedszázadot. Úgy látja, a magyar jazz-zenészek európai összehasonlításban kitűnőek, sőt a tengerentúlon is megállják a helyüket. Nagyon jó, hogy ma már nem kell Nyugaton élni: az ő példája is azt bizonyítja, hogy Budapestről is lehet nemzetközi karriert építeni. Azt viszont szomorúan tapasztalja, hogy a mai fiatal jazzmuzsikusok – tisztelet a kivételnek – mennyire nem érdeklődnek az idősebbek iránt, s mennyire nem vágynak tanulni tőlük.
„Nekem Kőszegi Imre mindmáig egy ikon, s ha tehetem, elmegyek a koncertjeire. Amíg Kovács Gyula vagy Pecek Lakatos Géza élt, őket is mindig meghallgattam. Szándékosan nem dobos példát mondok: ha Oláh Kálmán barátom, Európa talán legjobb jazz-zongoristája egy kis klubban muzsikál, én pályakezdőként ott ülnék, figyelném a kezét, a szünetben beszélgetnék vele, szakmai tanácsot kérnék tőle. Ma ez nem működik: bántó a közöny és az érdektelenség.”
forrás: Népszava, www.nepszava.hu